Ez az álláskeresés nem olyan vicces dolog...

Komolyan mondom, nem hittem volna, hogy ekkora szívás lesz, pedig sejthető volt, hiszen ez a gazdasági válság rendesen betette a kaput a friss diplomával rendelkező emberkéknek. Két hétig nem néztem az álláskeresési portálok kínálatát, de ma rávettem magam. Két és fél órát böngésztem, mégsem találtam semmi olyan lehetőséget, amit egyáltalán érdemes lenne megpályázni. De a vicc az egészben az, hogy nagyon nem is frissültek az álláshirdetések, egy-két újdonságot leltem, de ennyi.

Meg hát ott vannak még azok a bizonyos személyre szabott pályázati lehetőségek, melyeknél olyan feltételek szerepelnek, hogy csak jaj. Éppen csak az egyetlen lehetséges jelölt neve nincs odaírva...ez az esélyegyenlőség...mondhatom szép. Azon állások esetében, melyek betöltésére a végzettségeim feljogosítanának, ott persze olyan szintű gyakorlatot várnak el, ami ellehetetleníti a pályakezdők betörését a munkaerőpiacra. Vagyis ott vagyunk, de nem kellünk sehová még akkor sem nagyon, ha vannak kapcsolatai az emberkének. Ilyen ez...

A barátokkal azzal nyugtatgatjuk magunkat, hogy majd ősszel több lehetőség kínálkozik, mert most biztos szabadságolások vannak, meg hasonló dumákkal...de azért jól tudjuk, hogy idén ősszel se lesz sokkal több esélyünk az eddigiekhez képest. Mindenhol leépítések vannak, meg létszámstop, meg isten tudja, hogy még hogy nevezik azt, amikor egy cégnél kirakják a mindkét irányból behajtani tilos táblát. De nem tehetünk mást, várunk, próbálkozunk, tanulgatunk ezt-azt...csak teljen az idő hasznosan.

De a lényeg az, hogy semmiképp sem szabad feladni, mert akkor tényleg minden összeomlik. Októberig könnyű lesz, hiszen az egyetemi évek alatt megszoktuk az ilyen hosszú nyári szüneteket...