A minap egy nagyon-nagyon fiatal focista kezdte a napi edzését Martfűn, a focipályán. Sanyinak hívják.

Bár én nem ismerem személyesen ezt a nagyon tehetséges sportolót, de megkönnyeztem a történetét. Az unokahúgom osztálytársa és életemben először sajnos a híradóból hallottam róla. Most fejezte be első évét a gimnáziumban, abban a gimiben, ahová anno én is jártam. Elkezdte az edzést, majd minden előjel nélkül összeesett és megállt a szíve. Szerencsére hamar jött a segítség, sikerült újraéleszteni Sanyit, de ezekben a pillanatokban is kómában fekszik a Hetényi Géza Kórház intenzív osztályán.

Felfoghatatlan tragédia, hiszen makk egészséges, reményekkel teli fiatal fiú volt mindeddig. Imádkozzunk érte, hogy nyissa ki szemeit újra, beszélhessen a családtagjaival és majd idővel újra szórhassa a gólokat!

Sok esetben már vissza sem tudták hozni az áldozatot, tehát tekintsük ezt egy jelnek, Sanyika kitartó küzdelmének a jele az, hogy még mindig közöttünk van, dobog a szíve...

Remélem, hogy 2012 májusában ő is ott fog ballgani a többiekkel a Hajnóczy gimi folyosóin és már akkor senkinek nem fog eszébe jutni a 2009. évi nyár, mert ez a kemény fiú túléli!!!

Szorítok neked nagyon Sanyika!