Azon ritka embertípusba tartozom, akiknek nem nyűg, ha esetleg egy egész napot is a konyhában kell töltenie. Már gyermekkoromban is ott sürögtem Anyukám és Nagymamám körül a konyhában és ha épp nem is segíthettem egy-egy veszélyesebb műveletnél, de FIGYELTEM. Bizony, a legtöbb konyhai fortélyt megfigyeléssel sajátítottam el. Hála az égnek, nem félek az újdonságoktól, bármit merek kombinálni. Mivel magam is elég válogatós vagyok, ezért bármit merek főzni bárki számára, mert amit már én megeszek, azt tuti szeretni fogja mindenki. Bár tavaly óta kacérkodom a spenóttal is, pedig azzal a zöldséggel ki lehetett régen kergetni a világból. Szóval a Ratatuille (L'ecsó) című animációs film sokat hangoztatott igéje, miszerint "Főzni bárki tud!" szerintem is helytálló! Aki rendelkezik ízlelőbimbókkal, az már rosszat nem tud összehozni.

Öreg hiba viszont az, hogy sokan rutinból alkotnak ételeket! Soha nem fogom megérteni, hogyan lehet egy másik ember elé tenni abból az ételből, amit magunk nem is kóstoltunk meg. Szerintem annál gázabb szitu nincs is, mint amikor csak illedelmességből, zavartam mosolyogva válaszol a vendég az 'Ízlik?' kérdésre. Kóstolni nem szégyen, nem is tilos, a nagy séfek is mind megkóstolják az általuk elkészített fogásokat. Másik tippem, hogy merjünk kísérletezni! A leírt receptek a legtöbb esetben (vannak azért kivételek) csak útmutatásul szolgálnak. Ott van például a lecsó. Eredetileg minden bizonnyal csak az egyszerű (hagyma, paprika, paradicsom) változata létezett. Később valaki beleszórt egy marék rizst, esetleg a férje kolbászt karikázott bele, a gyermeknek talán ez sem volt elég és amikor anyu nem látta, ütött még rá 1-2 tojást. A nagyi pedig gazdagította padlizsánnal, cukkínivel. Ha utánaszámolunk, már nem csak egy lecsóreceptünk van. Talán a lecsónak annyi verziója létezik, hogy meg sem tudnánk számolni. :) Ha az első nem mert volna kísérletezni, akkor lehetséges, hogy a többi sem mer. De az embernek szerencsére van egy ilyen sokszor átkozott, de néha igenis hasznos tulajdonsága: a kíváncsiság. Igen, az emberi társadalom fejlődése eme tulajdonság hiányában soha nem haladta volna meg az ősközösséget és nem tartanánk itt, ahol most.

Most pedig megosztom veletek az egyik receptemet, amit valószínűleg már mások is elkészítettek valamilyen hasonló formában! :)

Rakott cukkíni (csak azért mert nyár van)

Hozzávalók:

• 60 dkg zsenge cukkíni
• 6 szem újburgonya
• 30 dkg zöldbab
• 5 dl tejföl
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 50 dkg darálthús (bármilyen, csirkétől a marháig bármi jöhet)
• 1 bögre rizs / vagy fél liter tejből készült besamel mártás (látjátok, itt már megjelenik a variálás)
• 1 paprika
• 1 paradicsom
• só, ételízesítő, őrölt pirospaprika (édes), bors, 3-4 ágacska kakukkfű, néhány bazsalikomlevél

Egy nagyobb tepsit kizsírozunk és behintjük zsemlemorzsával és az alját ki is rakhatjuk cukkíni és burgonyakarikákkal (próbáljuk úgy lerakni, mint ahogy a tetőcserepek vannak). Ezt a réteget sózzuk és borsozzuk, de csak óvatosan!

A töltelék összeállításával folytathatjuk a munkát! A hagymát felkockázzuk és üvegesre pirítjuk pici olajon. A darálthúst fehéredésig sütjük benne, közben hozzáadjuk a paprikát, paradicsomot, fokhagymát, borsot, ételízesítőt, kakukkfüvet, bazsalikomot és végül a pirospaprikát. Jól összepirítjuk, majd felöntjük egy pici vízzel, ha az ételt besamellel szeretnénk elkészíteni (1-1,5 deciliternél nincs szükség többre!). Azonban a rizses verziónál a rizst a hús után rakjuk bele a serpenyőbe és együtt pirítjuk. Ezt követően ugyanúgy folytatjuk a főzést, de vizet többet kell hozzáadnunk, pontosan kétszer annyit, mint amennyi rizs volt, ha 2 decis a bögre, akkor 4 decit. Főzzük addig, míg a rizs féleig megfő, utána fedjük le és zárjuk el a tűzhelyet. Hagyjuk állni így kb 10-15 percet.

Ha kivártuk a párolódási időt, akkor a húst/rizses húst simítsuk rá a cukkíni-burgonya alapra. Ha besamellel készül, akkor azt a húsos réteg alá rakjuk, mert úgy finomabb lesz. Majd szórjuk rá a zöldbabot és fejezzük be a rétegezést cukkínivel. A tetejét szintén sózzuk, borsozzuk és csöpögtessünk rá olajat, hogy a cukkíni ne száradjon ki! Helyezzük sütőbe, közepes lángon süssük fél óráig, majd kenjük meg tejföllel vagy tejföl és sajt keverékével és süssük pirosra a tetejét!

Garantált a siker! Tipp: Próbáld ki padlizsánnal is! Az már úgy majdnem muszaka! ;)

Látod kedves Olvasó, mennyire egyszerű kitalálni egy újabb receptet? Semmi különös nincs ebben, minden gyakorló háziasszony ezt csinálja!