Kedves Olvasó! Gondolkodtál már azon, hogy miért olyan népszerű a horror és a thriller műfaj? Főleg akkor veszünk elő egy-egy ilyen dicsőített műalkotást, ha társaságban szeretnénk szórakozni, legalábbis saját tapasztalataim szerint...

Anno, nem is olyan régen, a megboldogult debreceni időkben bizony rengetegszer ütöttük el az időt beszaratós filmekkel. Nagyon jó volt a lakótársammal megtekinteni ezeket, ugyanis ő tényleg félt, így néha nekem is sikerült megijednem, amikor ő egy váratlan pillanatban felsikoltott. :) Nálam valószínűleg kialakult valamiféle immunitás a horror műfaj kapcsán, ami valószínűleg annak tudható be, hogy én bizony nagyon liberális családban nőttem fel, így bármit megnézhettem, ami érdekelt. (Ezért a mai napig hálás vagyok nekik!) Ennek a nagy szabadságnak köszönhetően mindent megnéztem, amit csak a tékában, a tv-ben és mindenhol találtam. Bevallom, hősiesen végigküzdöttem magam minden félresikerült választásomon is, esküszöm, becsületesen megnéztem a legszarabb alkotásokat is. És igen! Én már néztem horrort azokban az időkben is, amikor még az Élőholtak visszatérnek is egy csúcshorror volt. Vagy ott a Homokember, Kampókéz...kik emlékeznek még ezekre a csudijó filmekre!? Lehet, hogy csak én... :)

Emlékszem, másodikos vagy harmadikos lehettem (általánosban), amikor láttam a Kampókéz című horrort. Másnap persze az iskolában elmeséltem az összes gyereknek azt, hogy hogyan is lehet megidézni a darázsmarta rémet, a többiek persze követelték, hogy akkor próbáljam is ki a mosdóban a tükör előtt. Arra emlékszem, hogy a nevének az utolsó kimondásakor nyeltem egy rohadt nagyot, becsuktam a szemem és suttogva kimondtam. Lassan kinyitottam a szemem, de ott nem jelent meg senki... Mindeki csalódott volt, mert akkor még hittünk a horrorsztorik valódiságában. Aznap estig ezen gondolkodtam és ezerszer feltettem a kérdést magamnak, hogy miért nem sikerült... Életem ezt követő éveiben nem sok film volt, ami igazán beszaratott volna. Persze ott vannak a japán alkotások! Meg kell jegyeznem, hogy a japánok nem normálisak ilyen téren sem. A leghatásosabb, leglenyűgözőbb horrorokat csak ők tudják olyan formába önteni, hogy angináns görcsei legyenek a nézőknek! Szóval a Kampókezes-mosdós próbálkozás után valahogy elveszítették az elmém fölött a hatalmukat az ilyen sztorik, mégis ha lehet választani, akkor egy ilyet nézek meg. Ki tudja miért...talán keresem az igazit! (Vagy csak az igazi félelmet, amit csak gyerekként tud átélni az ember...) Azért egy defekt kialakult, félek a sötétben a gyerekektől!

Apropó gyerekkori félelem! Volt kb ugyanannyi idős koromban egy elég durva szitum, amit nem kívánok senkinek. Május elsejét ünnepeltük a faluban. Természetesen ez a buli is a focipályán volt. Nekünk, gyerekeknek az volt a szokásunk, hogy bementünk az fociöltöző épülete mögé és ott játszottunk...persze azért, mert ott a fene se látott minket. Van ott egy emésztőgödör. Nekünk feltétlenül körülötte kellett játszanunk. Én valamiért felálltam, megfordultam, így a hátam mögé került az emésztő nyílása (ami bizony nem volt lefedve), beszéltem-beszéltem és ahogy fordultam vissza, véletlenül léptem is egyet...így pont a lyuk közepén zuhantam bele a gödörbe. (Amúgy a Gödör című filmet mikor néztem, kicsit előtörtek belőlem azok a régi érzések...) Szerintem annál jobban még azóta sem féltem. Sötét és nyirkos volt a hely, mint általában egy szartároló gödör. Valaki elszaladt egy nagyfiúért, de az az pár perc óráknak tűnt. Az volt a szerencsém, hogy csak kéthetente volt focimeccs, máskor pedig oda nem folyt le semmi, így viszonylag kemény volt a talaj (persze az én akkori 23-24 kilomhoz). Egyszer csak megérkezett a segítség, kicsit fel kellett másznom a téglákon, úgy már el tudott érni a fiú. Szóval túléltem a pottyanást, egy kis fejfájáson kívül semmi bajom nem lett (igen, amikor beleestem, akkor a falba bevertem a fejem). De azért valljuk be, izgi volt!

Most pedig visszatérek a bejegyzést indító kérdéshez! A horror/thriller egyrészt azért olyan népszerű, mert az emberek szeretnek félni, de azért annyira nem, hogy egyedül tegyék. Társaságban valahogy megmarad az egyén biztonságérzete, bátrabban követi figyelemmel a húzósabb jeleneteket is. Másrészt a félelem is egy izgalmi állapot, amit az egészséges emberi szervezet imád...!