Kedves Olvasó!

Lassan csak visszarázódom már a blogos életbe, mert kezd hiányozni.

Négy hónapja dolgozom a jelenlegi munkahelyemen, a közigazgatásban. Mit ne mondjak, nagyon élvezem, sok a kihívás, bár lassan azok kezdenek elfogyni. Örülök, hogy valamennyire kapcsolódik a mostani feladatom a szakmámhoz, de azért ez nagyon más. Hiányzik a szociológia, hiányoznak az olvasmányok...még a kérdőívezések is! Most jutottam el arra a pontra, hogy valamit kell kezdenem magammal, ezért kitaláltam, hogy szociológusosat fogok játszani...hátha jó lesz valamire. Amennyiben tényleg lesz eredménye, minden bizonnyal az elsők között fogsz értesülni róla kedves Olvasó.

Különben elég rossz megélni az eltávolodást az ezt megelőző öt évtől, hiszen eddig csak erről a tudományról szólt minden. Beszélgettem ismerősökkel, akik szintén nehezen viselik, úgy érzi az ember fia/lánya, hogy elbutul, nem jutnak eszébe olyan nevek, akiket naponta emlegetett, mikor a barátaival szakmáztak egy kicsit egy söröcske mellett. Így jártam én is ma Bajomi-Lázár Péter nevével...és nem is jöttem rá magamtól. Meg kellett néznem egy másik szociológus publikációs listáját, persze amint megpillantottam, azonnal eszembe is jutott és kiröhögtem magamat.

Hát igen, ilyen ez a fránya világ........ :)

Pápá